Miközben a hatóságok százmillió forintos bírságokkal fenyegetik a vállalkozásokat, még egy lassan évtizedes törvény alapján sem mindig egyszerű megítélni, hogy egy adott kereskedelmi gyakorlat mikor minősül tisztességesnek és mikor lesz tisztességtelen.
Kilenc éve, 2008. szeptember 1-jén lépett hatályba a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.), amely jelentős mértékben meghatározza a vállalkozások fogyasztókat megcélzó kereskedelmi kommunikációit, magatartásait. A törvény megsértésével a cégek jelentős kockázatot vállalnak, amint azt a 100 millió forintot elérő vagy meghaladó bírsággal zárult eljárások sora mutatja (lásd pl. a Gazdasági Versenyhivatal Vj-51/2013., Vj-53/2013., Vj-77/2013., Vj-12/2014., Vj-14/2014. és Vj-104/2015. számú ügyekben hozott határozatait).
Az esetleges szankciókat elkerülni, a fogyasztói irányában tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat folytatni kívánó vállalkozások nincsenek könnyű helyzetben, ha alkalmazkodni kívánnak az Fttv.-hez. Maga a jogszabály sok kérdésben nem ad egyértelmű iránymutatást, segítséget például egy reklámkampány, egy akció kivitelezéséhez. A buktatók elkerüléséhez a joggyakorlat alapos ismerete lehet szükséges.
A törvény sajátossága, hogy nem egy, hanem három hatóság jogosult eljárni a rendelkezések megsértése miatt:
- a Gazdasági Versenyhivatal, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas (például ha a reklám országos médiaszolgáltatást végző médiaszolgáltatón keresztül került közzétételre),
- a Magyar Nemzeti Bank, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás olyan tevékenységével függ össze, amelyet a Magyar Nemzeti Bank felügyel és a kereskedelmi gyakorlat nem alkalmas a gazdasági verseny érdemi befolyásolására,
- más esetekben pedig a fogyasztóvédelmi hatóság (lásd Fttv. 10-11. §).
A hatályba lépés óta sajnos csak a Gazdasági Versenyhivatal és a Gazdasági Versenyhivatal döntéseinek felülvizsgálata során eljáró bíróságok joggyakorlata követhető teljes körűen, ebből lehet általános érvényű megállapításokra jutni az Fttv. értelmezését illetően, illetőleg megismerni, hogy milyen kereskedelmi gyakorlat eredményezhet jogsértést. Emellett természetesen kiemelkedő jelentőséggel bírnak az Európai Unió Bíróságának az Fttv. alapját képező, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelvben foglaltakat értelmező, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre hozott döntései, illetőleg az Európai Bizottság irányelvvel kapcsolatos anyagai is (így különösen az Európai Bizottságnak a 2005/29/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2013. március 14-i jelentése, illetve az európai polgárokat és vállalkozásokat szolgáló elektronikus kereskedelem ösztönzésének átfogó módszeréről szóló közleményt kísérő, a 2005/29/EK irányelv végrehajtásáról/alkalmazásáról szóló 2016. május 25-i iránymutatás).
Lehet még újat mondani egy viszonylag kis terjedelmű jogszabállyal összefüggésben vagy kilenc év alatt már minden lehetséges probléma felmerült a hatóságok eljárásaiban? Az eddigi joggyakorlat nem tud maradéktalan választ adni a kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban felmerülő minden kérdésekre. Folyamatosan jelennek meg olyan hatósági és bírósági döntések, amelyek ismerete, feldolgozása hozzájárulhat ahhoz, hogy a vállalkozások jogszerű magatartást tanúsítsanak a piaci versenyben. Mindenképpen tanácsos tehát figyelemmel kísérni a Gazdasági Versenyhivatal és a bíróságok döntéseit (http://gvh.hu/dontesek), a Versenytanács elvi jelentőségű megállapításait (http://gvh.hu//data/cms1035891/VT_elvi_allasfoglalasok_fttv_2017_02_28.pdf). Segítséget jelenhetnek a témában megjelenő tanulmányok, könyvek [lásd pl. a Gazdasági Versenyhivatal által kiadott Versenytükör című lapban megjelenő írásokat (http://gvh.hu/gvh/kiadvanyok/versenytukor) és az irodánk munkatársának, Zavodnyik Józsefnek Nagykommentár a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló törvényhez című kötetét (Wolters Kluwer, Budapest, 2013.), illetve annak aktualizált elektronikus változatát].
