Korlátozható a verseny jogszerűen? A kapcsolódó versenykorlátozások megítélése a hazai joggyakorlatban

2016. október 25. - KLART

osszefonodas.jpg

Az elmúlt években folyamatosan nőtt a vállalatfelvásárlások és az összeolvadások (összefonódások) száma hazánkban. Ezeknek az ügyleteknek versenyjogi vetületei is vannak, például a létrejövő túl nagy cégek erejüknél fogva képesek lehetnek a versenyt korlátozni. Ezért az összefonódásokat meghatározott értékhatárok elérése esetén engedélyeztetni kell a versenyhatósággal. De az összeolvadás folyamata is szükségessé tehet olyan megállapodásokat a társuló felek között, amelyek az ügylet kivitelezése alatt vagy utána – éppen a megállapodás érdekében – torzítják a versenyt.

Ezeket a megállapodásokat nevezzük kapcsolódó versenykorlátozásnak, melyek az általános versenyjogi szabályokkal szemben jogszerűnek is számíthatnak. A jogszerűség feltételeit tekintették át a KLART Legal Ügyvédi Társulás munkatársai, dr. Hargita Árpád és dr. Zavodnyik József által írt és a Gazdasági és Jog című folyóirat 2016. szeptemberi számában az „A vállalkozások összefonódásához kapcsolódó versenykorlátozások megítélésének hazai gyakorlata” címmel megjelent tanulmányukban. Blogunkban ezt foglaljuk össze rövidebben, a jogász végzettséggel nem rendelkező gazdasági szakemberek számára is követhetően.

A vállalkozások közötti összefonódások sikeres megvalósításához gyakran szükséges, hogy korlátozzák piaci magatartásuk szabadságát. Például az eladó meghatározott ideig tartózkodik az adott piacon való megjelenéstől. De a Gazdasági Versenyhivatal vállalatfelvásárlásokhoz kapcsolódó versenykorlátozásnak tekinti például a versenytilalmi megállapodásokat is, amikor az eladó vállalja a vevő felé, hogy egy ideig és egy bizonyos meghatározott körben nem versenyez vele, tartózkodik a beszállítók befolyásolásától, és a munkaerő-csábítástól. Idetartoznak a „szokásos ügymenetet védő” korlátozások is, például amikor az eladó vállalkozás az összefonódással érintett piacon meghatározott ideig nem szerez más vállalkozásban részesedést vagy ott nem alapít leányvállalatot. Végül, de nem utolsó sorban ilyenek lehetnek a know-how-t érintő kapcsolódó versenykorlátozások is.

A Versenytanács több döntésében is hangsúlyozta, hogy csak azok a versenykorlátozások lehetnek kapcsolódóak, amelyek közvetlenül összefüggnek az adott összefonódással, hiányukban az összefonódás ésszerűen nem is valósítható meg. Ráadásul a kapcsolatnak tartalminak kell lennie. Önmagában az még nem elég, ha a versenykorlátozásról az összefonódással egyidejűleg, egy szerződésben állapodtak meg.

A Versenytanács vizsgálni fogja, hogy a korlátozás

  • valóban az összefonódásban érintett vállalkozásra vonatkozik-e (aggályos például, ha a „munkaerő-csábítási tilalom” nemcsak az eladót terheli, hanem más vállalkozást is),
  • időben korlátozott-e,
  • csak olyan árura, termékre, szolgáltatásra vonatkozik-e, amelyik az eladott vállalkozás gazdálkodó tevékenységét képezte,
  • igazodik-e az értékesített vállalkozás értékesítés előtti működési területéhez földrajzi értelemben.

Azonban nem a versenyhatóságnak, hanem az érintett vállalkozásoknak maguknak kell eldönteniük, hogy az összefonódást eredményező szerződésben szereplő versenykorlátozás valóban kapcsolódó versenykorlátozásnak minősül-e. A helyes értékelés jelentőségét mutatja, az összefonódás engedélyezése sem zárja ki, hogy a Gazdasági Versenyhivatal külön versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálja meg a versenykorlátozó megállapodások valóban kapcsolódtak-e az összefonódáshoz.

A kérdéskör aktualitását jelzi, hogy a Versenytanács az eredeti tanulmány megírását követően is több döntést hozott a témában.

Például a Vj-40/2016. számú ügyben egy részvény-adásvételi szerződés tartalmazta a szerződés aláírása és zárása közötti időszakra, hogy az eladó a vevő hozzájárulásával hozhat meg bizonyos döntéseket. A Versenytanács ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az összefonódást eredményező szerződés megkötése és az összefonódás végrehajtása között a céltársaság „rendes ügymenetének” folytatására vonatkozó általános és konkrét eladói vállalások a befektetések értékének megőrzéséhez valóban szükségesek lehetnek. Hangsúlyozta azonban, hogy az eladót terhelő korlátozások kapcsolódó jellege csakis esetről-esetre, a konkrét helyzet lényeges körülményeinek a figyelembevételével állapítható meg. A konkrét esetben a Versenytanács szerint az új szállítási vagy szolgáltatási szerződés megkötésére vonatkozó vevői hozzájárulási jogot is tartalmazó korlátozásoknak a befektetést (illetve rendes üzletmenetet) védő jellegét az adott vállalkozás tranzakció időpontjában folytatott tevékenységét is figyelembe véve kell értékelni. Egy aktív ügyfélszerzést már nem folytató, csak meglévő portfóliót kezelő, tevékenységét fokozatosan megszüntető vállalkozás esetében például a korlátozás már túlterjeszkedhet a „rendes üzletmeneten”. A Versenytanács rámutatott, hogy a tartozások elengedése és átütemezése közvetlenül érintheti az adott vállalkozás értékét, így az ezekkel kapcsolatos döntések korlátozása is lehet befektetés védelmi célú. A követelések érvényesítése iránti új per indítása (annak költségével és kockázataival) pedig szintén közvetlenül érintheti a vállalkozás értékét (és csak a tranzakció zárását követően realizálható mértékben), ezért ennek korlátozása szintén elfogadható lehet.

Ugyancsak az átmeneti időszakra vonatkozó versenykorlátozások problémáját érintette a Vj-48/2016. számú ügyben hozott döntés. A vizsgált megállapodás szerint az átmeneti időszakban az egymillió forintot meghaladó tranzakciókat csak a vevő előzetes hozzájárulásával lehetett elvégezni. A felek szerint ez a céltársaság rendes üzletmenetét és a befektetést védte. A Versenytanács szerint azonban nem volt megállapítható egyértelműen, hogy a rögzített értékhatár a vállalkozás méretéhez, piaci tevékenységhez és szerződési gyakorlatához képest indokolt volt-e. A vevőnek érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa megszerezni kívánt céltársaság a vételi folyamat lezárásáig megőrizze értékét. A céltársaságnak tehát a megismert feltételekkel kell tovább folytatni működését, de tartózkodnia kell a kockázatosabb, pozícióját, társasági feltételeit érintő döntésektől, vagy ezekhez be kell szereznie a vevő hozzájárulását. A céltársaság működése azonban csak a befektetés értékének megőrzése céljából, azzal arányosan korlátozható. Ezért nem tekinthető arányosnak a céltársaság méretéhez, az adott piaci tevékenységhez és szerződési gyakorlathoz képest kirívóan alacsonyan meghatározott tilalmi vagy vevői hozzájárulási értékhatár, és ok nélkül teremtette meg a vevő számára céltársaság rendes üzletmenetébe való operatív beleszólás lehetőségét.

A Versenytanács a Vj-73/2016. számú ügyben hozott döntésében megerősítette azt is, hogy a kapcsolódó versenykorlátozás maximális időtartama főszabály szerint három év, de a magyar és az európai joggyakorlat szerint, ha a termék-életciklus és a szerződések jellemző hossza az adott piacon, az adott relációban indokolttá teszik, akkor lehet hosszabb is.

A bejegyzés trackback címe:

http://tisztaverseny.blog.hu/api/trackback/id/tr2811836443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.